Sorozatszerkesztők:
Agócs Gergely, Árendás Péter, Kelemen László, Pávai István
A sorozat a Fonó Budai Zeneház és a Hagyományok Háza szakmai együttműködésével, az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok támogatásával jött létre.
Kiadja: Fonó Budai Zeneház, H-1116 Budapest, Sztregova u. 3. , hungary
Tel./fax:+36-1-206-5300, e-mail: fono@fono.hu, WWW.fono.hu
Hagyományok Háza, H-1011 Budapest, Corvin tér 8., Hungary
Tel.:+36-1-225-6053, e-mail: kiadvany@hagyomanyokhaza.hu, WWW.hagyomanyokhaza.hu
Somogyi népzene
Nemespátrói énekesek
Original Village Music from Hungary's Somogy Region
ÚJ PÁTRIA
Válogatás az Utolsó Óra program gyűjteményéből
Nemespátrói énekesek
Fonó Budai Zeneház - Hagyományok Háza
Budapest, 2010
ÚJ PÁTRIA NÉPZENEI LEMEZSOROZAT
Bartók Béla 1907-ben a Gyergyói - medence falvait járva, egyik levelében félig tréfásan, félig bosszúsan ecsetelte a népzenei gyűjtőmunka nehézségeit: a régi magyar népdalok kutatója minden erőfeszítése dacára már akkor jobbára városi eredetű műdalokat talált, úgy tűnt, a népélethez kapcsolódó zenekultúra az utolsó óráját, sőt talán utolsó perceit éli. Napjainkig többször is hivatkoztak az "utolsó órára", a gyűjtések mégis folytatódtak. Azonban a határok átjárhatósága, a fogyasztói társadalom behatolása, a műsoros hordozókon terjesztett kulturális hatások a népi műveltség gyors átalakulását eredményezték. Ezért a kilencvenes évek derekán úgy gondoltuk, már tényleg az utolsó órában vagyunk, de még van remény arra, hogy korábban ismeretlen dallamokat rögzítsünk a Kárpát-medencében. Kelemen László tervéből a Fonó Budai Zeneház és az MTA Zenetudományi Intézete, valamint a magyar kulturális tárca támogatásával lett valóság: 1997 őszén megérkeztek az első csoportok Budapestre.
Először Erdélyből hívtunk meg 46 zenekart, amelyek tagjai a szó klasszikus értelmében nem hivatásos zenészek voltak, hanem "adatközlők", vagyis olyan muzsikusok, akik nem pusztán a zenélésből élnek. Az együttesekkel érkezett egy-két énekes és egy táncos pár. Egy-egy csoporttal öt napig dolgoztunk, így jutott idő arra is, hogy a zene mellett a táncokat és népszokásokat is dokumentáljuk. Az erdélyiek után 25 felvidéki., majd 41, a magyar nyelvterület központi részéről érkezett zenekarral folytattuk a munkát. Öt év alatt, 1997 és 2001 között végül 112 együttes vett részt az Utolsó Óra névre keresztelt programban, és 1250 órányi anyagot, nagyjából 23 000 dallamot rögzítettünk. A gyűjtés során arra törekedtünk, hogy az egyes tájegységekről érkező előadók által ismert, bármelyik etnikumhoz tartozó zenét rögzítsük. Ezáltal a gyűjtemény magyar, román, cigány, szász, zsidó, szlovák, gorál, ruszin, szerb és horvát dallamokat tartalmaz, s közel átfogó képet nyújt a Kárpát-medence egészének népzenéjéről.
A program ugyan lezárult, de a munka most is folyik: a zenekaronként 10-15 CD-nyi anyag a tudományos kutatás rendelkezésére áll. Célunk az is, hogy a népzenét kedvelő közönség is megismerhesse az anyag legjavát, élvezetes új zenei anyagot kapjanak a táncházak is. Ezért 1998 és 2004 között a Fonó Budai Zeneház 18 CD-t adott ki az Új Pátria névre keresztelt sorozatban. Az elnevezés tisztelgés az 1930-as évek nagy vállalkozása, a Pátria gramofonsorozat előtt, amely többek közt Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László és Ortutay Gyula irányításával készült a Magyar Rádió stúdiójában felvett anyagból.
2010-ben a gyűjtésből további 50 Cd-nyi válogatást kedvcsinálónak jelentetünk meg a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok támogatásával. Ennek egyik darabját tartja kezében az olvasó.
Aki a teljes gyűjtésre kíváncsi, megtalálhatja azt adatbázisba rendezve a Hagyományok Háza honlapján.
A sorozat szerkesztői
DÉL-DUNÁNTÚL
A dél-dunántúli táj arculatát a 20. század elejéig a hatalmas összefüggő erdőségek határozták meg. "Nem az erdők vannak Somogyban, hanem Somogy van az erdőkben"-írja Baksay Sándor. A Dráva mentén, a Zelicség dombjain, a Nagyberek mocsaraiban húzódó hatalmas erdők sokáig biztosítottak kedvező feltételeket a rideg állattartásnak,a pásztorkodásnak. A pásztorságról általában elmondható, hogy mindenütt sokáig őrzi azokat a régi műveltségelemeket, amelyekről a polgárosodó parasztság már elszakad. A pásztorkultúra meghatározó szerepe a Dél-Dunántúlon tehát lényegében az ősi műveltség továbbélését jelenti. Nemcsak a tánc- és zenekultúrában uralkodó a pásztorság szerepe, hiszen pl. a dél-dunántúli pásztorfaragások botjai, sótartói, ivópoharai, borotvatokjai, tükrösei, szerelmi ajándékba készült mángorlói is kiemelkedő csúcsai a magyar ábrázoló művészetnek.
Tömegével találhatók ma is ezen a tájon a népzenénk legrégibb rétegébe tartozó, ötfokú, ereszkedő dallamok, és nemcsak a nagy hangterjedelmű kvintváltó, hanem a kis ambitusú stíluskörökből is. Különösen fontos ezek között a Kodály műve révén világhírűvé vált ún. Páva-dallamkör a maga rendkívül széles rokonságával. Idetartoznak a parlandó-rubato előadású "Felszállott a páva" dallamváltozatai és a táncritmusú dallamok közül olyanok, mint a "Volt nekem egy kecském", a "Béreslegény, te rakd meg a szekeret" vagy a "Hol jártál az éjjel cinegemadár".
A kis hangterjedelmű dallamok közül a régi Pátria-lemezeken hallható berzencei dallamot, az "Ej szerelem, szerelem" címűt emeljük ki, nemcsak szépsége, különlegesen régies énekes és hosszú furulyás előadásmódja, hanem tudományos fontossága miatt is: e dallam ugyanis kulcsszerepet kapott a Volga - vidék hasonló dallamaival való összevetésben, és ezáltal a magyar régi kis ambitusú dallamcsalád meghatározásában.
A zenetudomány kiemeli még azt a hangszeres dudazenéből származó dallamcsaládot is, mely itt gazdag változatosságban él, hol énekes dudanóták (pl. farsangi "Túrós rétes, mákos rétes"), hol hangszeres "dudatáncok", hol a karácsonyi éjféli mise végén, dudás híján már orgonán játszott "karácsonyi dudálás" formájában.
Különleges, csak e vidékre jellemző hangszeres műfaj a molnár és a rablók történetét elbeszélő hosszúfurulya-dallam, a "Tambur, Andandóri"is. Ennek törökkoppányi változata is hallható a régi Pátria-lemezeken. Az őt megölni készülő rablóktól a molnár azt kéri, hogy utoljára hadd játsszon egyet a hosszú furulyáján. A rablók megengedik, ő pedig a kutyáit hívó dallamot játssza - először lassan, aztán gyorsan. A kutyák pedig a csukott ajtón berontva széttépik a kéményen át menekülni próbáló rablókat. A történet és a zenei műfaj erdélyi párhuzamát a juhait kereső pásztor nótájában láthatjuk. A pásztor elveszett juhait egy lassú keserves és egy gyors táncdallam váltogatásával keresi. A zene és a hangszer mágikus erejébe vetett ősi hit olvasható ki mindezen történetekből.
Se szeri, se száma a gyönyörű régi műfajoknak, a Dél-Dunántúlon: a históriás énekek (pl. Kádár vitéz), a régi balladák (pl. Bokor Katalina, Nándorváriné9, a lakodalomhoz kapcsolódó dalok (az étkek tálalásához szolgáló énekek, a kódisnóta, a duruzsolás nótái9, a borospincék otthonos hűvösében mondott borívó nóták mind arról a világról tanúskodnak, amikor a zene még az ember mindennapi ténykedésének megszentelésére szolgált.
A vidék táncai a dallamokhoz hasonlóan a pásztorság erős jelenléte miatt őriztek meg igen régi rétegeket. A kanásztánc -ugrós táncok nyolcadoló zenéje a pincében vagy a lakodalomban énekelt dallamok feszesebb ritmusú, hangszeren gazdagon és szellemesen variált változataiból áll. Bizonyára éppen a tánc és a zene összefüggése miatt találhatók a vidéken kiugróan nagy számban a nyolcadoló dallamok. Hasonló módon az énekelhető szöveges dallamok a meghatározók a lassú és friss csárdás negyedelő zenéjében is.
A vidék hangszeres zenéjéből is a pásztorság jóvoltából tudunk a legtöbbet. Kodály bolhási fonográffelvétele óta szerencsére napjainkig elég sok furulyás pásztor játékát sikerült megörökíteni. A berzencei Jankovics Imre az 1960-70-es években felvett remek dudálása a valamivel korábban még általánosan elterjedt dél-dunántúli dudazenéről is hírt ad az utókornak. A különleges és csak a vidékre jellemző hangszer, az ötlyukú, 70-90 cm hosszúságú hosszúfurulya utolsó mestereitől is maradt annyi felvétel, amennyi szükséges ahhoz, hogy a hangszer fénykorában élt gazdag formavilág kirajzolódjon. Martin györgy szerint ezek a hangszerek a citerával együtt sokáig magukban is kielégítették a vidék hangszeres tánczenére vonatkozó igényeit-igaz, a sokszor elképesztően gazdag variációs készség az egyszólamú hangszeres zene igen magas fokát éri el. Ha az imént azt mondtuk, a hangszeres zene java része énekes dallamok hangszeres változataiból áll, azért érdemes kiemelni a fontos hangszeres műfajokat is. Az imént említett dudatáncok és a "Tambur, Andandóri" mellett tudunk példát rendkívül izgalmas régies indulókra, hangszeres kanászos - ugrós dallamokra, dudacifrákra is.
Az énekes és hangszeres előadásmód egyik legfeltűnőbb eleme a semleges tercű és szeptimű, ún. "dunántúli hangsor", melyre már a gyűjtések kezdeti szakaszában felfigyeltek a kutatók. Azóta kiderült, ez a hangsor más vidékeken is felbukkant, de kétségtelen, hogy leginkább a Dél- Dunántúlon honos. Ugyanez igaz egyébként az összes felsorolt tulajdonságra: a Páva-dallamcsaládnak, a dudanótának, a kanásztáncoknak, a pásztorhangszereknek is megvannak a rokonai más vidékeken, legfeljebb a gyakoriságban van különbség. Mi adja akkor a Dél-Dunántúl népzenéjének sajátos stílusát, A kérdést csak a felsorolt sajátságok együttes meglétével lehet megválaszolni, kiegészítve e sorok írójának személyes benyomásával: a dél-dunántúli dallamok végsőkig csiszolt, tovább nem fokozható tömörségével, a zenei lényegre törés utolérhetetlen szépségével.
SZMODICS BORBÁLA, SZMODICS RÓZSA
ÉS DÖMÖTÖRFY JÁNOS
Aki most, 2010-ben meg akarja tudni, mi a magyar népzene, jól teszi, ha Nemespátrón érdeklődik. A dél-dunántúli népdalkincs legszebb, a legmélyebb régiségbe visszanyúló, de az újabb rétegeket is felölelő dallamkincsét hallgathatja meg két asszonytól, Dömötörfi Józsefné Szmodics Borbálától és Szakál Miklósné Szmodics Rózsától. Ők énekelnek ezen a lemezen Dömötörfi Jánossal együtt, aki a jellegzetes dél-dunántúli énekstílus egyik utolsó nagy mestere volt. Helyi fogalmak szerint az éneklés amúgy nem helyes kifejezés: ezeket a nótákat a pátróiak mondják", nem pedig éneklik.
Ez a lemez az Új Pátria és az eredeti, 1930-as, 40-es években készült Pátria néprajzi lemezek összetartozását is jelképezheti, hiszen kevés olyan falu van, amely a régi és az új sorozatban egyaránt képviselteti magát.
Nemespátró Nagykanizsától délre fekvő falu; valamikor Somogy megyéhez tartozott, ma Zalához sorolják. 1296-ból származik első írásos említése, de a határban talált evangélikus parókián őrzött kőbalta tanúsága szerint a vidéket már a kőkorban is lakták. A legősibb családok - Bebőkök, Győrfik, Dömötörfik, Szakálok és Bollák - nemesi kiváltsága még a középkorból származik. Vérével adózó község volt, akárcsak a székelyek és a Magyar Királyság más határőrző népei. A Dunántúlon számos hasonló nemesi közösség található. A szájhagyomány úgy is tartja, hogy a falu alapítói, de legalábbis jó néhányan közülük erdélyi - vélhetőleg székely - eredetűek. Más, homályosabb hagyomány szerint bizonyos családok a Szepességből származnak. A Szmodics lányok anyai ágú "öregszülei", akik Bebőkök voltak, ezt a származást még nyilvántartották, és néhány gyönyörű dallamról el is mondták az unokáknak, hogy ezeket még "onnajt hoztuk" - Szmodics Borbála szerint ilyenek a "Felsütött a Nap a síkra", a "Magas hegyek között van az én lakásom", az "Erdő, erdő de kerek vagy" kezdetű dalok. Az egyes dalokról nehéz eldönteni, vajon tényleg Erdélyből származtak-e, mert a dallamtípusok többnyire a Dél - Dunántúlon is ismertek valamilyen formában. De így egyetlen faluban más dalokkal, mint az "A pátrói hegy tetején" vagy a "Nemespátróban lakom én" kezdetűekkel együtt már olyan nagy az Erdéllyel is kapcsolatot tartó dallamok száma, hogy az mindenképp megerősíti az öregszülők híradását egy valamikori határőr-telepítésről.
A szájhagyomány szerint nemességét Zsigmond királytól kapta Nemespátró. Amikor a király felkereste a falut, a határban már ott várta a nép. A király azonban éppen elaludt a hintójában, így a hangos ünneplés helyett csendben kísérték a falu felé. Egyszer csak látják ám, hogy a hintójában, így hangos ünneplés helyett csendben kísérték a falu felé. Egyszer csak látják ám, hogy a hintó kerékszöge kiesett, a kerék meg készül kiesni. Nem akarták felkelteni a királyt, így egy önfeláldozó pátrai ember az ujját dugta be a kerékszög helyére, csakhogy a hintó továbbmehessen. Zsigmond felébredt és látta, hogy egy ember fut görnyedezve a kerék mellett. Mikor megértette, hogy miért teszi, azt mondta: ha itt így szeretnek engem, akkor én ezt a falut nemességgel ajándékozom meg.
A dalok között megtalálhatók a szerelem és a női sors drámáját elmondó balladák (Rákóczi kis úrfi, Gecsej Pista, Barna Jancsi), pásztornóták, katonanóták, az igaz szerelem és a kacér "komámasszony2 nótái. Mindez a dallamformák olyan gazdagságában, hogy szinte az egész magyar népzene megjelenik a stílusok helyi változataiban.
Külön meg kell említeni a lakodalom - Nemespátrón a "vendégség" - étkeinek tálalásához szolgáló dalok füzérét, mely önmagában is egy kis magyar népzenetörténet példatára lehetne. A lakodalmi étkekről szóló magyarázat is hallható a lemezen, Szmodics Rózsa "tálalásában". A vendégség fontos része a "konyhapénzt" gyűjtő "kódis" megjelenése. Fehér lepedőbe burkolózó, arca előtt szitát hordó alakja a Luca - napi alakoskodóra emlékeztet. Talán a közösség adakozásra, áldozathozatalra való buzdítóját sejthetjük különös alakjában. Énekének dallama azonos a Vitézlő Kádárról szóló históriás énekével. Az ellenséges sereggel egymaga szembeszálló hős, Kádár vitéz históriáját szintén a "vendégség" fontos részeként énekelték.
A "vendégségben" való mulatás - a "duruzsolás" - kedves nótái a "Vörösbor nem drága" és az "A mezei kis pacsirta" kezdetűek. A "Jézus is a jó bort szereti" a duruzsolás mellett arra is kiválóan alkalmas, hogy a "hegyre", vagyis a pincesorra kilátogató férfiak szerre való borozásának medret szabjon, több más, e "műfajban" fogant nótához hasonlóan. A társaság annak a nevét énekli Jézus "fiaként", aki a körbejáró üveget éppen átveszi, a versszak végén az illető húz egyet, majd továbbadja az üveget. Az eredmény az egész körre nézve egyöntetű, gyors és hatásos.
A molnárt megmentő furulyaszó története jellegzetes dél-dunántúli műfaj, eredetileg egymagában is különleges hosszúfurulyás dallamhoz kapcsolódott. Két változatát - egyet hosszúfurulyával, egyet csak énekes formában előadva - a régi Pátria -lemezeken is megtalálhatjuk.
A falu a török idők előtt még a mai határban fekvő dombon állhatott - ezt igazolják a szántó gazdák által talált cserepek és tűzhelynyomok. A török időben a kanizsai törökök gyakran kijártak lopni-rabolni Ó-Pátróra. Egyszer megint rabolni akartak, de a pátróiak elkergették őket, nem engedtek nekik semmit lopni. Amikor a katonák hazamentek termény nélkül, lányok nélkül Kanizsára, a pasa feldühödött. A török nagy erővel kijött, és felgyújtotta Ó-Pátrót. A falu pusztulásának története fennmaradt a Bolla lányok szörnyű sorsának történetében. De a szétszórt emberek előkerültek, az elveszett oklevelek helyett új kutyabőrök íródtak, felépült Nemespátró, a Szakálok, Bebőkök, Győrfik és Dömötörfik mellé új családok is alapultak, és élnek ma is. És élnek a falujuk régi, gyönyörű hagyományát őrző Szmodics lányok - Rózsa és Barinka.
