A hétszáz éves múltra visszatekintő község Zala megye déli részén található. Első írásos említésére a XIII. században került sor (1296: Patruh). A Pátroh szláv személynév minden képző és utótag nélkül vált helységnévvé, tehát magyar név. A Nemes- előtag kuriális nemes helységre utal. A XX. század negyvenes éveinek elejéig Somogy vármegyéhez tartozott, a második világháború után Zalához csatolták. Ekörül azonban egy fölöttébb érdekes történetet találunk. A település 1952. szeptember 30-áig Nemespátró néven szerepelt a közigazgatásban. A községi tanács vezetői azonban a korszellemnek megfelelően a Nemes- előtagot az akkori politikai elvárásoknak megfelelően törölték, így 1990. december 31-ig Pátrónak hívták a települést. A név visszaszerzéséért a rendszerváltást megelőző időszakban szabályos népmozgalom bontakozott ki. Az 1990-ben választott önkormányzat végül "visszakérte" a falu nevét. Göncz Árpád köztársasági elnök 1991. január 1-jén engedélyezte a régi név használatát, ezzel helyreállt a világ rendje a barátságos, hangulatos Nemespátrón is. A község történetét a helyi evangélikus egyházközség históriájába ágyazva Mesterházy Sándor evangélikus lelkész dolgozta fel, aki 1903-ban megjelent művében írja, hogy Nemespátrót a török idők előtt a Bebők-, a Dömötörfy-, a Győrffy- és a Szakáll-családok birtokolták.
A tudós szerző arról is beszámol, hogy a török hódoltság alatti sanyargatás nagyon megviselte a falu lakosságát: 'a pátróiak a mai napig is emlegetik, hogy őseik szántani jártak a töröknek Kanizsa alá, sőt, saját szántóföldeiknek egy részét is kanizsai török földesurak számára szántották...' Hitüket a nemespátróiak a gyülekezetet ért támadások ellenére, II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete előtt, véres vallási ütközetek közepette is megőrizték. Mesterházy lelkész szerint a viszálykodások után az evangélikusok szabad vallásgyakorlását engedélyező türelmi rendelet hozott enyhülést. A rendelet értelmében torony és harangok nélkül, de mindenütt építhettek templomot, ahol legalább száz evangélikus család lakott. Alkalmazhattak lelkészt és tanítót is. A pátróiak, bár a száz család nem volt meg, kijárták a fejedelemnél, hogy engedélyezze az önálló gyülekezetalakítást. 'Az evangélikusok hangyaszorgalommal gyarapították községüket - írja Mesterházy -, tatarozták az egyház ingatlanjait, a katolikusokkal közös harang mellé saját harangot öntettek, új haranglábat állítottak, végül 1803-ban megszentelték új templomukat, melyet sárrekesztésből, zsúptetővel, torony nélkül állítottak'.

A település 700 éves nemesi múltra tekint vissza, nemesi megerősítő oklevelet 1719-ben kapott. A térség déli részén fekvő festői falucska csodálatos dombokkal szép és változatos panorámát nyújt az ide érkezőknek, környékén romantikus sétákra és túrázásra nyílik lehetőség. Régi népszokásaik nagyon hasonlítanak az erdélyi hagyományokhoz. Az evangélikus templom egy magas dombon épült 1868-ban, előtte gyönyörű hársfák állnak, melyeket a Millennium alkalmával ültettek 1896-ban.